Tudománytörténeti
szenzációként értékelhető, hogy a közelmúltban előkerült
Szombathely legrégebbi, 1607-ből származó városi
kiváltságlevele. A kereken 410 éves privilégiumlevél, amelynek
hollétéről napjainkig a szakemberek, tudományos kutatók semmit
sem tudtak, több mint 2 évszázados lappangás után váratlanul
bukkant elő a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár gyűjteményének
rendezése közben. A díszes megjelenésű, eddigi története során
még soha ki nem állított oklevelet az érdeklődő nagyközönség
egy héten át tekintheti meg levéltárunkban.
A
kiváltságlevél történetéről:
Szombathely
városa a szombathelyi püspökség megalapítása (1777) előtt a
győri püspök birtoka volt, a város lakói – a jobbágyokhoz
viszonyítva – bizonyos kiváltságokkal rendelkező mezővárosi
polgárok voltak. A legfontosabb kiváltságokat 1407-ben Hédervári
János püspök foglalta írásba: ezek az egy összegben való
adózás és az egyéb földesúri adóktól való mentesség, az
önálló bíráskodás, valamint a szabad bormérés voltak. A
városi polgárok viszonylagos szabadságát és a város részleges
függetlenségét a földesúri hatalomtól ez a kiváltságlevél
garantálta, így érthető, hogy az okmány a város egyik
legféltettebb kincse volt. A kiváltságlevelet a középkor
folyamán két győri püspök is (Gosztonyi János 1525-ben, Paksi
Balázs 1526-ban) újra írásba foglalta, majd a mohácsi vész után
a Habsburg uralkodók is (I. Ferdinánd 1534-ben, I. Miksa 1567-ben,
I. Rudolf 1578-ban) sorra megerősítették. A Bocskai-szabadságharc
idején, 1605-ben a város a portyázó hajdúktól és törököktől
félve az értékes dokumentumokat a biztonságosnak vélt
németújvári várba menekítette, ahol azonban egy véletlen
tűzeset következtében a városi levéltár a tűz martalékává
vált. A polgárok igyekeztek pótolni a súlyos veszteséget, és
1607-ben Náprágyi Demeter győri püspökkel – bizonyára egy
fennmaradt másolat alapján – ismét írásba foglalták a
kiváltságlevelet és átírásait, amelyet aztán 1610-ben II.
Mátyás királlyal is megerősíttettek. A két dokumentumot
elhelyezték a város új levéltárában, ahol a legfontosabb
okleveleket tartalmazó sorozatban az 1. és a 2. számot kapták. Az
első oklevél helye azonban már jó ideje – legalább két
évszázada – üresen állt, most azonban váratlan módon a
Szombathelyi Püspöki Levéltárban előkerült Náprágyi Demeter
1607. évi privilégiumlevelének eredeti példánya. A frissen
előkerült és a kiállításon bemutatott levéltári forrás nem
csak azért bír rendkívüli értékkel, mert ez a legkorábbi
hiteles másolat a középkori városi kiváltságlevélről és
későbbi átiratairól, hanem azért is mivel a kortárs szemtanú
bizonyságával számol be az egykori városi levéltár és benne az
eredeti privilégiumlevelek 1605. évi pusztulásáról.
|
